14.
Az ukrán programozó, aki rúdsport világbajnok lett - interjú Andrii Kopyniakkal
Napközben a gépet bűvöli, és mindössze heti két órányi rúdtánctermi edzéssel képes volt eljutni a világbajnoki címig. Nem mellesleg pontos, és kinyitja az ajtót a nő előtt. Andrii Kopyniakkal, az ukrán rúdsport egyik kiemelkedő egyéniségével beszélgettünk a júniusi budapesti IPSAF Európa Bajnokságon.
Mikor kerültél közelebbi kapcsolatba a rúdfitnesszel?
5 éve volt, hogy pár alkalommal elmentem rendes rúdtánc órára is, de aztán inkább úgy döntöttem, hogy egyedül fejlesztem tovább magam.
Hogyan néz ki a heti edzésterved?
Két órát edzem teremben, rúdon, a többit pedig kint a szabadban, ritkábban edzőteremben. Amikor csak tehetem, a térre megyek le, kivéve a versenyidőszakokat, amikor azért többet vagyok rúdon. Emellett heti 2 órát tanítok is. Ennél többet a napi 8 órás munkám mellett – szoftverfejlesztő vagyok - már nagyon nehéz belepasszírozni.
Akkor, ha jól értem, számodra a versenyek mind az éves szabadság terhére mennek…
Így van. De a rudas utak révén mindeközben rengeteg érdekes embert ismerek meg, úgyhogy nagyon örülök ezeknek a lehetőségeknek.
Megfigyeltem, hogy más férfiakkal ellentétben a te színpadi kosztümjeid nem egyetlen alsó részből állnak. Van valami oka a búvárruha fazonnak esetedben?
Mindössze annyi, hogy jobban érzem magam abban. És egyébként is főként a kezemmel meg a lábammal kapaszkodom a rúdon, tehát a test többi részét szükségtelen szabadon hagyni.
Tehát akkor ez nem kabala… van esetleg akkor valami más, amit verseny előtt mindenképpen rituálé gyanánt mindenképpen megejtesz?
Általában verseny előtt már nem lehet hozzám szólni, olyankor már melegítek és nagyon koncentrálok. Természetesen megvan a magam rituáléja is: először egy kicsi Dry Hands a kezeimre, aztán megütögetem magam párszor, majd picit lazítok, és már jöhet is a színpad!
Na, és mi történik veled fejben a színpadon?
A testem tudja magától, hogy mit kell tennie. Nem gondolkodom közben. Ha ejtek is hibákat, azokat igyekszem észrevétlen lekerekíteni, hogy ne tűnjön fel. Az biztos, hogy nem megyek bele újra valamibe, ami nem sikerült.
Egyébként hogyan áll össze a koreográfiád?
Először találom meg a zenét, aztán megnézem, melyek azok a kötelező elemek vagy éppen sorok, amiket bele tudnék illeszteni, majd ha ez is megvan, akkor elkezdem művészileg is kidolgozni a produkciómat. Külön figyelmet szentelek az arckifejezésnek is a végén. Általában egy edzésen kétszer csinálom meg a koreográfiámat. Többnek már nem lenne értelme. Én inkább a minőségben hiszek, úgyhogy ha nem úgy ment elsőre, ahogy terveztem, akkor inkább pihenek negyed órát, és csak utána próbálom meg újra.
Az étrendre külön figyelsz a felkészülés során?
Külön nem, mert eleve sok egészséges dolgot fogyasztok. Egy időben próbáltam különféle protein tartalmú készítményeket, de nem igen éreztem a különbséget, így aztán felhagytam velük.
Mi volt a véleményed a mostani IPSAF EB-ről?
Engem lenyűgözött, hogy 2 bírói panel felváltva zsűrizett, ami jelentősen felgyorsította a versenyt. Az iPad-es pontbeviteli rendszerről meg az értékelő szoftverről nem is beszélve! Számomra az elemek rendszere is könnyebben követhető és jobban felépítettnek tűnt, mint azokon a nemzetközi versenyeken, ahol korábban indultam.
Milyen érzéssel zárod a mostani budapesti szereplésedet?
A tavaly decemberi firenzei IPSAF világbajnokság után, ahol első helyezést értem el, nem sokkal lebetegedtem, így igen későn tudtam csak elkezdeni a felkészülést. Éppen ezért egyáltalán nem vagyok csalódott, hogy ezúttal a második helyen zártam. Az én célom úgyis a fejlődés, az pedig folyamatosan történik.
