2015
DEC
09.

"Nem voltak elvárásaim" - interjú Molnár Szilviával

Molnár Szilvia a Pole Dance Fitness oktatója, aki egyik nap még a diákjait készítette fel a stúdió házi bajnokságra, majd másnap elment és bronzérmet nyert az Art of Pole Dance Slovenián. Aztán következő nap visszament tanítani, és senkinek sem szólt semmiről. Mi azért mi nem hagytuk annyiban.

Az Art of Pole Dance nem az a verseny, ami mellett csak úgy szó nélkül elmegy az ember: pár éve például a világklasszis Alisa Pleskova szerezte meg az első helyet ugyanott, Ljubljanában...

Nekem szerencsére nem voltak elvárásaim, mindössze élvezni akartam, amit csinálok - talán ezért is sikerült olyan jól. Bevallom, magam sem számítottam a harmadik helyre, de még arra sem, hogy bejutok a döntőbe. Az áprilisi IPSF magyar bajnokságán készült videómmal pályáztam, szinte utolsó pillanatban, aztán szinte el is feledkeztem róla. Majd egyszer csak jött az értesítés, hogy benne vagyok a legjobb tízben, és olyan nevek fognak zsűrizni, mint például Marion Crampe és Dimitrij Politov…

Akkor nagyon meglephetett, hogy végül a dobogón végeztél…

Mindössze annyit tudtam, hogy hátulról előre haladva fogják bemondani a helyezéseket, így egyre azon rugózott az agyam: csak nehogy engem szólítsanak először! Szerencsére nem így történt. Ettől úgy megkönnyebbültem, hogy a továbbiakban már oda sem figyeltem. A lényeg, hogy nem utolsóként végeztem, gondoltam. Egyszer csak a mellettem álló horvát lány (aki végül az első helyezett lett) rángatta meg finoman a karomat: „Te, már az utolsó három helyezett jön!” Akkor eszméltem én is. Nagyon boldog vagyok, mert még soha nem álltam dobogón eddig!

Mennyiben volt más ez a koreográfia, mint az áprilisi versenyen bemutatott produkciód?

Gyakorlatilag teljesen megegyezett azzal, mivel ezen a versenyen kikötés, hogy ugyanazt kell előadni, mint amit a videós selejtezőn, ugyanarra a zenére és ugyanabban a kosztümben. Persze, egy-két dolgon terveztem változtatni, de a színpadon végül maradt az eredeti változat.

Mikor a színpadon vagy, mi jár a fejedben?

Mivel én nagyon aprólékosan megtervezek mindent, ezért főként az, hogy mi után mi jön, és hogyan jön ki zenére. Vagyis nagyon koncentrálok, mert ha valami elcsúszik, teljesen el tudok veszni. Itt ráadásul még nagyon sötét is volt, hiszen ez egy szórakozóhely, ahhoz sem voltam hozzászokva. Az erős fények miatt meg gyakorlatilag időnként azt sem tudtam, hol vagyok és milyen irányban.

Tavaly is indultál ugyanezen a versenyen – miben volt más az idei?

Egy biztos: idén kevésbé pánikoltam. Pedig itt-ott csúszósak voltak a rudak, az első lány konkrétan le is esett, és a rudak sem forogtak úgy, ahogy vártam volna. Egyébként abban is eltért, hogy tavaly más arányokban számított a technika, a művészi rész és a színpadi jelenlét. Idén ez 60-20-20% volt, tavaly a technika többet nyomott a latban. Szerencsére ez egy olyan verseny, ahol még a pontozólapot is közzéteszik előre, így tudni lehet, pontosan mit néz a zsűri.

Milyen visszajelzések érkeztek a versenyt követően?

Páran odajöttek hozzám a fellépésem után, hogy nagyon klassz voltam. Mivel ekkor még az eredményhirdetés előtt voltunk, azt hittem, összekevertek valakivel.

És itthon?

Itthon a stúdió vezetőin kívül nem igazán mondtam senkinek a versenyt, csak pár tanítványomnak, aki az iskola házi bajnokságára készült: nekik is csak azért, hogy tudjanak róla, a hétvégi magánórákat nem tudom megtartani nekik, mert versenyem lesz... aztán persze, mikor Orsi és Liza, a stúdió vezetői kiposztolták a Facebookra a helyezésemet, sokan jöttek oda gratulálni.

Gondolom, ez akkor újabb lendületet adott a versenyzői karrierednek…

Bevallom, az áprilisi magyar bajnokságon nyújtott szereplésem után, amikor lázas is voltam, és nem is úgy sikerült, mint ahogy azt terveztem, kissé elment a kedvem a versenyzéstől. Ez is most inkább egy hirtelen jött ötlet volt. Már éppen úgy voltam, hogy inkább visszavonulok, és másokat kezdek el felkészíteni versenyekre - most megint kezdhetek gondolkodni ezen... 

Szilvi fellépéséről készült videót itt tudjátok megnézni:

Szerző: VE


Hozzászólások


További kapcsolódó bejegyzések

2017
JÚL
19.

"I was the weird one" - interview with Marion Crampe

Anyone following Marion will know that she has been named inspirational, ‘Pole Fairy’ in fact among many other things. Really, the praise just goes on and on. Whenever I hear something like that I never know what to expect. Super zen? Hippi-style laid-back? Spirituality? Serenity? Overflowing kindness? Read the interview below made during the first Pole Theatre Hungary in Budapest and decide for yourself.


2017
JÚL
19.

"Mindig én voltam a furcsa lány" - interjú Marion Crampe-pal

Bárki, aki figyelemmel kíséri Mariont, tudhattja, hogy teleaggatták díszes címekkel, mint a ‘Rúd Tündére’, stb. Nem győzik dicsérni, de tényleg. Az ilyenek hallatán sosem tudom, mire számítsak. Überzen? Hippis lazaság? Spiritualitás? Földöntúli nyugalom? Túláradó kedvesség? Döntsétek el Ti a lenti interjú alapján, mely májusi Pole Theatre Hungary látogatása alkalmával készült.


KATEGÓRIÁK

HÍREK »
SZTORIK »
RÚD+TE »
TIPPEK »

SZAVAZZ!

Te milyen ziát használsz?

iTac
Dry Hands
White Chalk
LupitPole párnácska
Dew Point
Váltogatom
Semmit
Nem tudom
Más

SZAVAZOK!

LEGNÉPSZERŰBB CIKKEK

ESEMÉNY NAPTÁR

Facebook

Instagram

Kövess Instagrammon!

Értesülj elsőként!

Ha az elsők között szeretnél értesülni a legújabb rudas hírekről, iratkozz fel időszaki hírlevelünkre!

Küldj nekünk történetet!

Van olyan rudas híred vagy történeted, amit megosztanál? Küldd el az info@rudvilag.hu címre!