2016
JÚL
27.

"Nagy fényesség jövend" - szubjektív élménybeszámoló a londoni világbajnokságról (1. rész)

Tavaly szakadt, idén megfőttünk. De legalább tudunk mi is az angolok kedvenc témájáról, az időjárásról beszélni. Meg a VB-ről, mert azért ott is sok minden történt. Például jó pár világrekord megdőlt pár óra alatt.

Idén már sokadik alkalommal került megrendezésre az IPSF (International Pole Sports Federation) által szervezett világbajnokság Londonban. Anno még egy jóval kisebb helyen, azóta viszont egy hatalmas sportkomplexumba költözött, a külvárosi részen. Innen tömegközlekedéssel bejutni a központba nagyjából egy óra. Ebből kifolyólag szinte mindenki a környéken szállt meg, ami egyébként egy hangulatos kisvárosi rész, isteni olasz étteremmel. Ezt csak zárójelben, hangulatfestőként.

A rendezvény maga szombaton 10 órakor kezdődött helyi idő szerint, méghozzá idén először megnyitóünnepséggel, ahol a színpadon sorra vonultak fel az egyes országok képviselői. Itt konstatáltuk először, hogy Japánból nem kevesen érkeztek, és hogy nagyon örülnek annak, hogy itt lehetnek.

A ceremónia után rögtön el is kezdődött a gyerekek előselejtezője (a programban közvetlen utána kiírt “performance” biztos szabadságra ment…), ahol idén is fantasztikus előadásokat láthattunk, például az amerikai Paige Olson-ét, vagy az ukrán Sofiya Oliinyk-ét. Utóbbi meg is szerezte a vezető helyet aznap. Ami biztos: a gyerekeknek nincs félelemérzetük, magabiztosan uralják a kezeik számára nem feltétlenül kényelmes 45 mm-es átmérőjű rudakat, van művészi kifejezőkészségük, és végtelenül hajlékonyak. Egyeseken még az is látszik, hogy boldogok, hogy színpadon vannak éppen. A magyarok közül Méry Menta és Kocsaslijszky Panna mutatkozott be az igen erős - és fiatal kora ellenére meglehetősen - rutinosnak mondható mezőnyben. (Menta aztán az egész napot böcsülettel végigülte családja társaságában, ami szintén nem elhanyagolható teljesítmény részéről.)

A junior kategóriában a résztvevők létszáma miatt nem volt selejtező, annál inkább a duóknál, ahol idén is elég vegyes volt a színvonal. Már itt is látszott, hogy a Pink Puma - Dimitrij Politov páros nem viccel, és a kötöttségek ellenére maximálisan művészi produkciót tudtak kihozni a rendelkezésükre álló időkeretből, ráadásul számos új elemet is tartogatott az egyébként először az USA nemzeti bajnokságon debütált programjukkal. Nem volt túl meglepő ezek után, hogy már az elődöntőben szerzett pontjaikkal világrekordot döntöttek (57 ponttal). Duóknál egyébként egyre gyakoribb, hogy “sztárok” állnak össze. Nyilván az output is ilyenkor messze más, mint mikor két lelkes pro rudas teszi bele tudása legjavát egy hasonló fellépésbe. Érdekes fénypontja volt még a kategóriának a chilei fiúpáros(!), Silva Retamal Eduardo Antonio és Saez Soto Cristopher is James Bond koreográfiájukkal, valamint a japán lányok, Keiko Takemoto & Maki Mori, akik számos új (és leleményes) elemmel jöttek az idén is. Utóbbiakat néha szinte szemmel kellett bogozni, hogy kiderüljön, hol is fogtak össze, és hogyan is maradtak fent ezekben a pózokban a rúdon. A duóban két magyar páros is indult, méghozzá Potyka Marica és Gyarmati Kata, valamint Siegler Szandra és Németh Dominika, akiknek ez volt életük első (és remélhetőleg nem az utolsó) VB-jük.

A duó után szinte szünet nélkül következett a senior női mezőny első fele (róluk később), majd a senior férfi mezőny. Utóbbi kategória eleinte nem nagyon kötötte le a figyelmünket, de aztán egyszer csak jöttek a chileiek, Ricardo Valenzuela Bustos és a tavalyi világbajnok, Felipe Mendoza! Nem tudni, ott mit esznek a férfiak, de erősek, akrobatikusak és művésziek. Tőlük nem pusztán VB sportkoreográfiákat láthattunk, hanem valódi előadásokat. Nagyon élveztük. Az ukránok  - szám szerint ketten - kissé megmosolyogtató “búvárruhában” jelentek meg, ott valószínűleg ez a nemzeti előírás, hasonlóan más szláv versenyekhez, ahol a gallér szintén kötelező (utalva a sportág előszerettel hangoztatott tornaközeli voltához). A délután egyik kedvence is ebben a kategóriában indult, méghozzá egy kissé teltebb fiú, Japából, aki India hercegét formálta meg. A kezdeti lesajnáló mosoly elég hamar pozitív sokká változott, látván Naoto Araya teljesítményét.

A sűrű program miatt időről időre lopva elnéztünk a büfé és a standok felé is, szigorúan az egyes gyakorlatok szünetében. A büfé kínálata továbbra is igen biztató volt, egészen késő délutánig voltak főételek, ráadásul egészen jók. Utána viszont megszűnt a táplálkozási lehetőség, ami csak annyiban jelentett gondolt, hogy onnantól víz sem volt kapható, csak az automatákból. Ami egyrészt drága, másrészt csak apróval működik, harmadrészt, azt is elég hamar lerabolták a nem ok nélkül szomjas népek.

Még nem említettem, de míg tavaly a VB élményt a folyamatosan szakadó eső, most a szinte kibírhatatlan meleg árnyékolta be. Első nap szabályosan kókadoztunk a nézőtéren. Nyilván ezen az sem sokat segített, hogy 28 fokban fekete leggings mellett döntöttem, mivel azonban a körülöttem levők is sűrűn legyezgették magukat, arra következtettem, nekik is irtó melegük van. És persze az még hagyján, hogy a nézőtéren mi van! De a színpadra egy idő után besütött a nap a forgó rúdra. Nem tudom, ott hogyan boldogultak a versenyzők az amúgy is rendesen bepörgetett rudakon. Később azért az árnyékolókat leengedték, de a levegő sajnos ekkor sem igazán járt. Gyaníthatóan a harisnyában, fekete szoknyában és hosszú fehérujjú ingben pontozó bírók is érezhették mindennek hatását a bőrükön. És pár versenyzőn az is látszott, hogy csúsznak a fix rúdon (volt, aki fel sem tudott mászni már a végén), bár erre az egyik főszervező csak annyit válaszolt, hogy “a rudak nem csúsznak, legfeljebb a versenyzők”. Akárhogy is, a levegő keringetését két kisebb ventillátorra bízták a szervezők a színpad két oldalán, ami nem biztos, hogy egy ekkora versenyre elég, főleg ilyen időben. Szerencsére azonban nem én álltam a színpadon.

Nézőként amúgy két dolog zavart, de az nagyon: az egyik, hogy a rudak úgy voltak megvilágítva, hogy pont visszatükröződött a fény, így estére közel jártunk a megvakuláshoz, másfelől a kivetítőn gyakorlatilag követhetetlenek voltak a pontállások, mivel soha semmi nem stimmelt (magyar névhez ukrán zászló, ugráló pontszámok, ugráló slide-ok, más kategóriák pontjai, üres pontok, változó pontok, és ezek minden kombinációja). Másnapra, a döntő idejére a hibát annyiban sikerült javítani, hogy elvileg láthatóak voltak a pontszámok, csak olyan kicsiben, hogy a nézőtérről gyakorlatilag pont nem lehetett látni. (A gordiuszi csomót tehát nem sikerült átvágni, konstatáltuk.) Éppen ezért láthattunk a közönség soraiban buzgón jegyzetelő versenyzőket, akik csapattársaik számára írták össze a pontokat. Persze néha ez sem volt elég: az angolul feltehetően igazán értő ázsiai versenyzők a pontjaik kihirdetésekor csak bámultak a táblára - mindhiába. Remélhetőleg ez jövőre sokkal flottabbul fog működni. 

Na, és akkor a női mezőny: sokan voltak, nagyon, szokás szerint, ezért ketté is osztották őket. Talán véletlen volt, de a férfi kategória utánra jutottak a legjobbak (kivéve Olena Mininát, a babaarcú terminátort, aki három clock-ot képes egymást után lenyomni a forgó rúdon - például). Nagyon vártuk Rafaela Montanarot, aki bizonyított is: rögtön világrekordot döntött (68,3 ponttal!). A kissé robusztus alkatú amerikai versenyzőlány bátran nyúlt Csajkovszkij Hattyúk tava balettzenéjéhez. Klasszikus zenét választani ilyen helyre mindig kockázatos, mint ahogy balett elemeket bevállalni nem balettos által is. De ő megcsinálta. Ráadásul nem az amerikai bajnokságon bemutatott Operaház fantomja koreográfiáját hozta ide is, hanem bátran váltott erre az igazi kihívást jelentő feladatra. Igaz, rettenetesen széles hátizmokkal megáldott hattyú lett belőle, de amit csinált, az nagyon meggyőző volt: flag forgások a fix rúdon, a híres-hírhedt Montanaro flip (amiből az utóbbi időben kétszer ő is leesett), és még sok ínyencség. Érdemes megnézni a videóját. 

Az este nagy meglepetése a norvég Elise Dahl-Hansen volt, aki állítólag csak két éve rúdtáncol, és Insta posztja szerint maga sem hitte volna, hogy egyszer egy világbajnokság döntőjében fog szerepelni. A salsa alapokkal (is) rendelkező, szintén robusztusabb lány a legnagyobb könnyedséggel és bájjal mutatta be a legnehezebb elemeit is. Stílusa és arckifejezése kissé Oona Kivelára emlékeztetett. Ami persze soha nem baj. Kosztümje azonban lehetett volna valamivel színpadiasabb is, mert így kicsit egy felcsillámozott edzőruhára emlékeztetett.

Szemben például a korábbi világranglista-vezető mexikói Erika González del Pliego Revillá-val aki a nemzeti bajnokságon is előadott produkcióját hozta most is a VB-re. Összhatását tekintve messze alatta volt a többi élenjáró versenyzőnek, de mint tudjuk, a VB főként matematika, és ha megvannak a pontok, akkor azon már nem nagyon lehet mit vitatkozni. Ő pedig matekozott: 58 pontja lett az elődöntőben.

A női mezőnyben indult Ruzenka Kynstorova, a tavalyi világbajnok is, aki idén tovább fejlődött magához képest, a bája pedig cseppet sem romlott. A versenytáncos alapjait maximálisan kihasználó cseh lány végtelen magabiztossága és bámulatos kisugárzása idén is levette a zsűrit a lábáról, mert megint gond nélkül jutott a döntőbe. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki világbajnokként egy évvel később újra szerencsét próbáljon, de Ruzenka láthatóan se félelmet, se lámpalázat nem ismer. Látszik rajta, hogy élvezi a rivaldafényt. (Tavaly backstage-ből volt szerencsém látni, és szerfelett izgatott volt amiatt, hogy nemsokára színpadra léphet - pedig akkor már túl volt egy duó döntőn is, amit szintén megnyert.) Magyarországról a női mezőnyben Marosvögyi Noémi indult, aki idén egy főnixmadarat személyesített meg, és bár a döntőbe sajnos idén nem jutott be, férfiakat meghazudtoló módon hajtott végre egy tökéletes clock-ot a talajon. Szintén hazánkat képviselte Bökfi Réka, aki igen precíz előadást adott elő, és igazán büszke lehet a teljesítményére ebben a nagyon komoly mezőnyben.

Mire a “mindössze” egy órát csúszott előselejtezős nap lement, a nap is vele tartott, ezáltal kicsit csökkent az üvegházi palánta-érzésünk is, de mindenképpen jó volt kimenni a levegőre. Aztán fél múlva arccal előre bedőlni az ágyba. A másnap szintén hosszúnak ígérkezett.

 

Az előselejtezők, valamint a döntők videóit itt érhetitek el. 

Szerző: VE


Hozzászólások


További kapcsolódó bejegyzések

2018
AUG
26.

Fish, chips, cup o' tea, bad food, worse weather, Mary effin' Poppins... London

Regardless of any political catfight, it is a known fact that more and more Hungarians work abroad. Temporarily, permanently, on assignment, on their own. Members of our ‘little’ pole community are no exception. However, some people bring back more than souvenirs. They bring ideas and values that they can share with their pole-loving comrades. I talked to three ladies who did just that. What do the Brits have to offer that we don’t already know?


2018
AUG
26.

Három vagány rudas lány Londonban

Mertek nagyot álmodni, és világgá menni. Láttak, tanultak, tapasztaltak. Volt, aki maradt, más hazajött, azonban mindhárman sok-sok új tapasztalattal lettek gazdagabbak. Három magyar származású rúdtánc-oktatóval beszélgettünk, akik különböző okokból Londonban kötöttek ki. Tamás Andi riportja.


KATEGÓRIÁK

HÍREK »
SZTORIK »
RÚD+TE »
TIPPEK »

SZAVAZZ!

Te milyen ziát használsz?

iTac
Dry Hands
White Chalk
LupitPole párnácska
Dew Point
Váltogatom
Semmit
Nem tudom
Más

SZAVAZOK!

LEGNÉPSZERŰBB CIKKEK

ESEMÉNY NAPTÁR

Facebook

Instagram

Kövess Instagrammon!

Értesülj elsőként!

Ha az elsők között szeretnél értesülni a legújabb rudas hírekről, iratkozz fel időszaki hírlevelünkre!

Küldj nekünk történetet!

Van olyan rudas híred vagy történeted, amit megosztanál? Küldd el az info@rudvilag.hu címre!