07.
"Ha van egy konkrét cél előtted, elérheted, csak keményen kell dolgozni érte” - interjú Anastasia Skukhtorovával
A neten használt legismertebb rudas kép az ő nevéhez fűződik. Hajlékonysága messze földön híres, pedig hét éve még bármelyikünk egy szinten volt vele, ha nem előrébb. Az Instán 132 ezren követik. Ki is Anastasia Skukhtorova?
A rúdtánc egy nagyon elegáns, művészi válfaját képviseled. Hogy jött ez a stílus, és hogyan kapcsolódik a személyiségedhez?
Először is azt hiszem, nagyon fontos a stúdió, ahol kezdesz, mert ők adják az alapokat. Én Moszkvában kezdtem, és a stílus, amit oktattak nagyon elegáns és kecses volt, az első órától kezdve (ez hét éve volt) arra tanítottak, hogy spicceljünk. Más stúdiókban erre nem igazán figyeltek, így ha máshol kezdek, valószínűleg összevissza állnának a lábujjaim, pipálnék (nevet), és biztosan egészen más lenne a stílusom. Ezen kívül a stílus belülről is jön. Ezek az érzések mind bennem vannak. Fantasztikus életem van – persze nekem is vannak jobb és rossz napjaim, mint mindenkinek, de alapvetően minden rendben, – így kicsit furcsa, de szomorú érzések öntenek el, amikor táncolok. Úgy értem, amikor hallok egy szomorú dalt, teljesen átérzem. Érdekes dolog ez. Szóval belülről kell jöjjön, téged kell, hogy képviseljen az, ahogy táncolsz.
Van aki úgy írná le a táncod: balett a rúdon, ami azért is figyelemreméltó, mert nincs táncos múltad. Hogy lettél átmenet a balett- és a rúdtáncos között?
Valóban, sokan mondják, hogy a táncom a balettre emlékeztet. Ez megint összefügg az első stúdiómmal, mert ahogy tanítottak és amire tanítottak, az nagyon elegáns és szép volt. Valamint kislányként balett-táncos akartam lenni, de sosem próbáltam ki. Imádtam nézni a balettelőadásokat, ahogy a tornászokat is. Mindig is nagyon szerettem ezeket, ezért is gondolom, hogy így jött ki a lépés. Illetve a személyiségem. Elég naiv típus vagyok, nem éppen egy rosszlány, talán ezért is. A klasszikus balett olyan tiszta, makulátlan, szép dolog, gondolom, ezért is illünk össze.
Kik a személyes példaképeid, és miért?
Mindig is nagyon szerettem Felix Cane-t. Soha senkit nem láttam még úgy mozogni, mint őt, hiába követem 7-8 éve. Ezalatt az idő alatt rengeteg új ember csatlakozott a rudas közösséghez, csomóan elképesztően erősek, hajlékonyak, sokuk táncos múlttal, és valahogy mégsincs senki, aki úgy mozgna, mint ő. Gyönyörűek a mozdulatai, gördülékenyek a váltásai. Sosem látod, hogy megy bele egy elembe vagy jön ki abból, az egész egy folyamat. Azt hiszem, mindig fel fogok nézni Rá. Vannak még cirkuszi előadók, akik nagy hatással vannak rám. Többük is szegény családba született, és igen sokat értek el! Nagyon inspiráló az ő történetük is.
Ezeken az előadókon kívül mi ihlet még meg?
Azt hiszem, a kedvesem. Ő parkour-ral foglalkozik, tehát szintén sportember, csak egy másik területen. Nagyon pozitív, optimista férfi, és hiszi, hogy bármi lehetséges. Ha van egy kitűzött célod, azt elérheted, feltéve hogy elég keményen dolgozol érte, mondja. Ez a hozzáállás nagyon motiváló számomra.
(A képen Anastasia előtte-utána pillanatai. Az alsó fotón pedig a már említett leghíresebb rudas fotó. Fotómontázs: PDF)
A légtorna egyéb formái, mint a silk vagy a karika a hobbijaid. De amikor leszállsz a földre, mivel töltöd a szabadidődet?
Szeretek a barátaimmal lógni, és szeretem a számítógépes játékokat. A Tomb Raider a kedvencem. Ami 2014-ben kijött, azzal rengeteget játszottam. Emlékszem, volt, hogy iszonyatosan fáradt voltam, sok versenyen voltam túl, hazamentem Moszkvába és két hétig megállás nélkül azzal játszottam. Nem csináltam semmi mást, rúdra se néztem, csak ki akartam kapcsolni. Idén, mondjuk, egyáltalán nem játszottam. Múlt nyáron kipróbáltam a falmászást is, nem profi szinten, csak poénból. Ezenkívül elkezdtem tanulni ukulelén játszani, illetve szörfözni, utóbbit mindenképp szeretném még folytatni, mert nagyon jó móka. Néha gokartozom is. Jó dolog frissíteni a repertoárt. Amikor sokat rudazol, elfeledkezel az életről, és minden csak a rúdról szól, pedig az élet halad előre, és annyi mindent lehet csinálni, annyi érdekes hely és érdekes ember van a világon! Persze érdekes emberek a rúdtáncosok is, akikkel találkozom, de jó más fajta embereket is megismerni, és egy kicsit másról is beszélgetni, nem csak a rúdtáncról. (nevet)
Mégis muszáj visszakanyarodnom a rúdtánc témaköréhez. Számos versenyen indultál, részt vettél a Russia’s Got Talent műsorban, rengeteg fellépésed van. Vannak félelmeid, amikor ilyen eseményeken veszel részt?
Azt hiszem sosem féltem fellépni, mindig meglehetősen magabiztos voltam. Jó, nyilván nem mindig, de többnyire élvezem, hiszen a magam szórakoztatásáért is csinálom, nem csak a versenyzés kedvéért. Magamért csinálom, és hogy új helyeket lássak, új embereket ismerjek meg. Így általában rendben vagyok. Még ha veszítek is, az is oké, hiszen amikor az ember nem nyer, rájön, min kell még javítania. Én is azt vallom, hogy bármi lehetséges, csak dolgozni kell a célodért. Ha félsz valamitől, csináld, próbáld ki, és egy idő után rá fogsz jönni, hogy igazán nem is olyan ijesztő!
Ehhez kapcsolódóan kíváncsi vagyok, milyen tanácsot adnál azoknak, akik versenyre vagy fellépésre készülnek és izgulnak vagy félnek?
Emlékszem, egyszer valami nagyon rossz dolgot próbáltam felidézni egy előadás előtt, mert kicsit izgultam. A fellépésem tematikája is kicsit tragikus volt, így visszagondoltam egy szomorú eseményre családom történetéből. Segített megnyugodni, hiszen az egy olyan nehéz helyzet volt, hogy a fellépésem valósággal eltörpült mellette. Lehiggadtam, felmentem a színpadra és szuperül sikerült az előadás! Emlékszem, az volt az első alkalom, hogy a közönség állva tapsolt. Fantasztikus volt! Se előtte, se azóta nem tapasztaltam ilyet. Szóval segít valami szomorúra gondolni, mert egy valóban nehéz helyzet más fényben tünteti fel az előtted álló kihívást.
(A fenti videón Anastasia egyik korai felvétele látható.)
Sokat utazol és osztod meg a tudásod másokkal. Mit ad neked mások tanítása?
Nagyon ösztönzőek az emberek, akik eljönnek a workshop-jaimra, ahogy látod őket elérni a céljaikat. Illetve rengeteg a kreatív ember. Fogják, amit megtanulnak, hozzátesznek valami egészen mást, és egy új és gyönyörű dolog kerekedik belőle, amire azt mondom, „Ezt én is ki akarom próbálni!” (nevet) Ez nagyon gyakran előfordul. És persze, mikor új emberekkel találkozol, magad is tanulsz. Új helyek, új emberek - ez folyamatos tanulást és fejlődést jelent számomra.
Mik a terveid a jövőre nézve rúdtánc és egyéb téren?
Egyelőre szeretnék utazgatni, ameddig csak tehetem. A barátom Dániából származik, így szeretnék hozzá költözni. A terv, ha minden jól alakul, az, hogy Koppenhágába költözöm, aztán egy idő után talán egy saját stúdiót nyitok. Persze ez még csak egy ötlet, de talán egyszer majd ez is megvalósul.
(Ez pedig az egyik legnépszerűbb videója a YouTube-on, ahol 15 ezren követik.)
Szerző: Tamás Andrea