2018
SZEPT
15.

Ki az a Bartos Kriszta?

Hetente jelennek meg blogbejegyzései mostanság rudas témákban. Jogosan kérdezheted, hogy ki ez a nő valójában, és mit is csinál pontosan, mi az a Pole Heaven, és mi ez az egész angyalosdi? Ha kíváncsi vagy, akkor olvasd el Bartos Kriszta személyes blogbejegyzését, amit ezúttal a Rúdvilágnak írt.

 

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy „Mindig az életeddel tanítasz”. Azóta sokkal tudatosabban figyelek arra, hogy mit teszek, azt miért teszem, és úgy általánosságban hogyan, milyen értékrendek alapján élem az életem. Már régóta érett bennem egy ilyen jellegű bejegyzés, és amikor a Rúdvilág megkeresett azzal kapcsolatban, hogy van-e kedvem írni magamról, az utamról, egyből tudtam, hogy eljött az idő. Íme, az én történetem.

A DH korszak

2010 augusztusában látogattam el életem első rúdtánc órájára. Akkoriban Budapesten, ha jól emlékszem, összesen 2 rúdtánc stúdió volt. Én éppen egy párkapcsolati válság kellős közepén voltam, megtépázott önbizalommal, így a nőcis vonalat választva ellátogattam a Dollhouse-ba. Előképzettség hiányában, plusz kilókban bővelkedve az elején nagyon lassan haladtam, aztán egyszer átszakadt bennem valami, és elindultam felfelé. 2011 tavaszán egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem az akkori Dollhouse trénerképzést, közben 2011 nyarán házibajnokság, majd ősszel Miss Poledance Hungary. verseny A képzésnek és a versenyeknek is élveztem minden percét. Ekkoriban még nem volt konkrét tervem, se célom. Nem gondoltam, hogy majd tanítani fogok, vagy hogy nőknek fogok segíteni superwomanné válni.

Rúdtánc Debrecen

2011 őszén hatalmas változás történt az életemben. Váltottam, elkezdtem a Pole Dance Fitness stúdióba járni, elindultam a színtiszta rúdsport irányába. Ezzel nagyjából egy időben egy „véletlen” folytán kapcsolatba kerültem Erikával, a Rúdtánc Debrecen tulajdonosával. Tanárt keresett, olyat, aki képes összerakni a koncepciót, a szintrendszert, és úgy általánosságban képes arra, hogy egy olyan helyen, ahol a rúdsportot nem igazán ismerik, sikeresen induljon a stúdió. Rengeteg munka volt benne, de úgy érzem, hogy sikerült valami olyaminek lerakni az alapjait, ami a mai napig megállja a helyét szakmailag.

Primus és Spauza

A debreceni tanítás és a „normális” munkám mellett szorgalmasan jártam továbbra is a PDF edzéseire. Főállásban ekkor egy telekommunikációs cégnél dolgoztam, ahol a szervezeti átalakulások következtében már nem éreztem jól magam, így mindenképp váltani akartam. Ha visszatekintek, nagyon szépen rendezte az univerzum a dolgokat.

Az egyik edzésen pont jókor voltam jó helyen (micsoda véletlen), így Páll Orsitól, a stúdió tulajdonosától egy olyan lehetőséget kaptam, amiért a mai napig nagyon-nagyon hálás vagyok. Gyakorlatilag aranytálcán kínált egy olyan munkát, ami illett az elképzeléseimbe. Üzletvezetőt keresett egy új helyre, a Primus Mozgásstúdióba, és ezzel egy időben edzőt kértek tőle Szentendrére, a Spauza Wellnessbe. Örömmel mondtam igent mindkét felkérésre.

Minden elképzelésem felülmúlva cseresznye is lett azon a bizonyos habostortán: a PDF-től teljesen függetlenül, a Primusban induló kezdő rúdtánc tanfolyam edzője is lettem, így gyakorlatilag 4 különböző helyen, de mégis azt csinálhattam, amit szerettem. Rohanós hónapok voltak, rengeteg időm ment el ingázással, de élveztem ezt is.

PDF edző lettem

A kezdő tanfolyamok után ismét úgy alakította az élet a körülményeket, hogy tanárra lett szüksége a PDF-nek. Először néhány helyettesítés erejéig, majd főállásban is csatlakozhattam az oktatói csapathoz. Gyönyörű évek voltak. Imádtam, hogy egyre több és több nőnek tudok segíteni, versenyre készülünk, fejlődünk, boldogok vagyunk.

Landolnak az angyalok

Amikor az ember folyamatosan embereknek segít, tanácsot ad, és sok esetben nem csak edzéssel, hanem az életükkel kapcsolatban is, rájön, hogy a saját élete sem fenékig tejfel, hogy bizony van ám itt is „kakakupac” bőven. Ezt felismerve elkezdtem azon gondolkodni, hogy kihez mehetnék a problémáimmal. Pszichológushoz nem akartam menni, valami másra vágytam. Végül egy kedves barátnőm által eljutottam egy angyalterapeutához, Beához, aki aztán a mesterem lett. Mindig hittem az ilyen „földöntúli” dolgokban, de úgy általánosságban sosem érdekelt ez az egész komolyabban, így eléggé meglepődtem a közös munka során, amikor kiderült, hogy nekem is vannak képességeim, hogy az az út, ami idáig vezetett, egyáltalán nem a „véletlenek sorozata”.

Kezdett szépen összeállni a kép saját magammal és azzal kapcsolatban, hogy mi is itt a dolgom. Aztán egyszer csak szó szerint megálmodtam a Pole Heaven-t, névvel, mindennel együtt. Akkor még nem tudtam, hogy mikor, hogyan, miből lesz nekem saját stúdióm, de abban egészen biztos voltam, hogy valamikor lesz. Ezt szépen elrakva magamban folytattam a tanulást Beánál, a tanitást a PDF-ben. Néha eszembe jutott a Heaven, akkor vizualizáltam, de időpontot még csak megérzés alapján sem tudtam kötni hozzá.

Amikor az álmok valósággá válnak

Ismeritek azt az érzést, amikor reggel felkeltek, valami miatt izgatottak vagytok, de a fizikai síkon semmi sem indokolja a dolgot? Egy ilyen nap volt számomra az a nap, amikor egy kedves barátom megkeresett, hogy szívesen segítene materializálni az álmaimat, csináljuk meg a Pole Heaven-t. Hirtelen megszólalni sem tudtam, mindössze annyit tudtam kinyögni, hogy "hűha". Aztán elkezdett kattogni a fogaskerék. Életem egyik legnehezebb feladata volt, amikor oda kellett állnom Páll Orsi elé, és elmondani neki, hogy mi történt, és ez mivel jár. Tudtam, hogy nem lesz boldog, de azt is tudtam, hogy meg fogja érteni. Megérti, hogy a saját utamat szeretném járni, hogy valami olyat szeretnék létrehozni, ami 100%-ban engem képvisel. Amiben nem csak a rúdtánctanítás, hanem az angyali segítségnyújtás is kimondottan benne van.

Pole Heaven, a rudas mennyország

Ahhoz már hozzászoktam, hogy az életemben a dolgok, amikre vágyom, hirtelen megjelennek. Volt egy konkrét elképzelésem a stúdió kapcsán, hogy milyen legyen, és hajszál pontosan olyat sikerült találni. Egy kicsit kapkodós volt az átalakítás, 2 hét alatt kellett mindent a helyére varázsolni, hogy akkor tudjunk nyitni, amikorra azt meghirdettük. Végül csak sikerült. 2017.08.07-én a Heaven megnyitotta a kapuit.

Edző? Üzletvezető? Marketinges? Cégvezető?

Ha most azt gondolod, hogy nálam mennyire szipiszupi mindig minden, akkor az csak azért lehet, mert igyekszem az élet naposabb felét nézni és erre tanítani a körülöttem lévőket is. Nagyon jó mondás: "Ha ez a nap nem a barátod, akkor a tanítód volt!" Ha ez alapján próbálod szemlélni a veled történteket, akkor egy igazán boldog életet teremthetsz magadnak.

Aki ismer, tudja, egy igazán őszinte ember vagyok, aki hajlandó olyan dolgokról is beszélni, amiről mások mélyen hallgatnak, mert nem illik, vagy mert „mit fognak szólni a többiek”. Így írnom kell nektek a buktatókról, a nehézségekről, ami egy új stúdió nyitását körüllengi. Mert bizony vannak, de általuk fejlődünk.

A legnehezebb dolog egy újonnan induló stúdiónál, hogy az addigi sima edző szerep kibővül egyéb feladatkörökkel is. Ezek az üzletvezető, a marketinges és a cégvezető, tehát egy személyben kell elvégezned 4 ember feladatát. Nem is gondolja az ember, hogy mennyi időt és energiát emészt fel úgy összességében az, hogy csak úgy alapjáraton működjön a stúdió.

Csak néhány dolgot emelnék ki: a közösségi kommunikáció a helyén legyen, a tanítványok mindig időben értesüljenek mindenről, frissítve legyen a weboldal, válaszolj az e-mailekre, az egyéb megkeresésekre. A stúdióban legyen rend és tisztaság, ha tönkremegy valami, azt mihamarabb javíttasd meg, és sorolhatnám napestig. Nagyon sok a teendő, rengeteg, és kezdő vállalkozóként sajnos nem engedheted meg magadnak azt, hogy ezeket a feladatokat átadd másnak, nem tudsz üzletvezetőt alkalmazni.

Nézzük a marketingest. Amikor belefogtam ebbe az egészbe, nyilván csináltam egy üzleti tervet, amiben szerepelt az, hogy x db emberre van szükség, és akkor lesz x Ft bevétel, és akkor „mindenszuperságos”. Elkezded, csinálod, aztán rájössz, hogy tök jó, hogy van annyi embered, mint az x, amit te gondoltál, de ezeknek a fele mindig valahol máshol van, mást csinál, csak éppen nem edz. Tehát szükséged van arra, hogy új tanítványaid legyenek. El kell kezdened dolgozni azon, hogy ügyfeleket szerezz, és az borzasztó nehéz. Egy régi, jól működő márka esetében sem egyszerű, most gondoljunk bele abba, hogy új piaci szereplőként ez mennyi munkát jelent!

E mellett vannak olyan feladatok, amik nélkül maga a vállalkozás nem működik. Itt jön képbe a cégvezető. Ő az, aki meghatározza az irányt, hogy merre kell haladni. Kezeli a pénzügyeket, mikor mire van keret, és mire nincs. Megéri-e új időpontot indítani, vizsgálja, hogy a régiek hogy hoznak, stb. Nem egy kreatív munka, viszont annál időigényesebb, és annál fontosabb.

Hétköznapok a Heavenben

Amikor belefogtam, konkrétan fogalmam sem volt, hogy ennyit kell majd azért dolgoznom, hogy ez az egész működjön, és azt tudjam mondani egy hónap végén, hogy mindent kifizettünk, és még nekem is maradt pénzem a számlákra, viszont még mindig őszintén tudom mondani azt, hogy megérte. Semmi sem pótolhatja azt a boldogságot, amit akkor érzek, mikor látom a lányokat, hogy mennyire felszabadultak egy-egy edzés után. Amikor láthatom azt, hogy honnan hová fejlődtek, és itt nem a rudas elemekre gondolok.

Aki járt már nálam órán, az tudja, hogy a mókázás mellé minden alkalommal jár egy kis #napibartos is, valami okosság, amin majd lehet utána gondolkodni. Úgy gondolom, hogy az első lépcső, amit szerettem volna létrehozni, sikerült. Sikerült egy olyan stúdiót megalkotni, ahol megfelelő egyensúlyban van a földi és szellemi sík. Ahol valóban azt mondhatom, hogy értéket tudok teremteni. Ez számomra azt jelenti, hogy aki ide belép, nemcsak rudas elemekkel lesz gazdagabb, hanem lelkileg is fejlődik.

Utószó

Fogalmam sincs, hogy merre visz az út, az a biztos, hogy rendületlenül előre. A saját jövőmmel kapcsolatban csak halvány dolgokat látok, viszont azt tudom, hogy ha valamit teljes hittel és odaadással csinálsz, abból rossz nem sülhet ki, és ez ráhúzható a rudazásra is. Minden egyes gyakorlat, amire most úgy gondolsz, hogy sohasem sikerül és nem is fog, az csak és kizárólag a saját magad által felállított korlátok miatt történik.

Fotók: Merofoto

Szerző: Bartos Kriszta


Hozzászólások


További kapcsolódó bejegyzések

2016
NOV
26.

Them Boys

Being a poledancer's hubby is not an easy duty. You might facing many unexpected challenges during the way. By Andi Tamás.


KATEGÓRIÁK

HÍREK »
SZTORIK »
RÚD+TE »
TIPPEK »

SZAVAZZ!

Te milyen ziát használsz?

iTac
Dry Hands
White Chalk
LupitPole párnácska
Dew Point
Váltogatom
Semmit
Nem tudom
Más

SZAVAZOK!

LEGNÉPSZERŰBB CIKKEK

ESEMÉNY NAPTÁR

Facebook

Instagram

Kövess Instagrammon!

Értesülj elsőként!

Ha az elsők között szeretnél értesülni a legújabb rudas hírekről, iratkozz fel időszaki hírlevelünkre!

Küldj nekünk történetet!

Van olyan rudas híred vagy történeted, amit megosztanál? Küldd el az info@rudvilag.hu címre!