2016
JÚL
01.

Egy stúdió a közért mélyén - Trash (Szentpétervár)

Kiírás sehol, a stúdióhoz a szupermarketen keresztül vezet az út. Hogy aztán feltáruljon a világ egyik legmenőbb rudas műhelye. Wölfling Timi a legendás szentpétervári Trash stúdióban járt.

Az egész úgy kezdődött, hogy nem terveztem ezt az utat. A kollégáim és barátaim utaztak Szentpétervárra, és megkérdezték, nem akarok-e velük tartani. Szállásom és kísérőm is volt, már csak a repjegyet és a vízumot kellett villámgyorsan intézni – az indulás előtti napra meg is lett minden! Mivel oroszul nem tanultam soha, a gépen magoltam be az orosz ábécét, hogy legalább a feliratokat el tudjam olvasni.

Legnagyobb álmom a híres Trash stúdió meglátogatása volt - ez persze nem ment olyan könnyen. Ahhoz, hogy bejussak egy órára, az orosz barátnőm lelevelezte Julia Irinával, a stúdió tulajdonosával, hogy mennék, illetve később a helyszínen, telefonon is hívni kellett őket. Julia Irinina az emailben elküldött videóm alapján Nickihez, azaz Veronikához irányított. Mire összejött az időpont, utam vége felé jártam, a második magánórára konkrétan a bőröndömmel érkeztem, és onnan egyből a reptérre mentem. Viszont maximálisan megérte!

Maga a stúdió megközelítése szintén kihívásokat jelent az első alkalommal odalátogatók számára, ugyanis az egész egy közért épületében található. Be kell menni a szupermarket ajtaján, majd a konkrét boltba lépés helyett fel kell menni az első emeletre, ahol a stúdió van. Kiírva sajnos nincs semmi... mivel azonban a telefonban mindent előre elmondtak, hamar odataláltam.

A Trash egyetlen hatalmas teremből áll, amiben 13 rúd van, és az egész egy narancs színű függönnyel kettéosztható, mint azt az Insta videókon is szoktuk látni.

Veronika nagyon kedves és alapos volt, hatalmas technikai tudása van. A kilencven perces edzés alatt folyamatosan jegyzetelnem kellett, mindenre ezer és ezer rávezető gyakorlatot mutatott, amiket majd otthon is gyakorolhatok. Mivel nálam a mumus inkább a mindenféle kézenállás, igyekeztem ezeket kérni. Láthatóan úgyis az a szokás, hogy a tanítvány választ, hogy mit szeretne tanulni, ők pedig már mutatják is. Nem mondom, hogy nem fáradtam le az első alkalom után (sőt), de mindenképpen szerettem volna újra menni, így vasárnapra összehoztuk a második órát is, ami hasonlóan hasznosnak bizonyult, mint az első. Mindent (még a legdurvább trükköket is) mindkét irányba kellett próbálni és bizony nagy meglepetésemre sok dolog a „rossz” oldalra ment jobban!

Még a Trashben tett látogatásom előtt eljutottam egy másik, Sportmix nevű stúdióba is, ami lényegében egy konditerem rudakkal, alacsonyabb belmagassággal. Az ottani oktató inkább az egzotikus tánc irányából alapozta meg a rúdtánc tudását, ugyanakkor mutatott jópár trükköt és kombinációt, amit azelőtt sosem csináltam. Ő teljesen egymaga gyakorol, Youtube és Instagram videókból tanul.
Óra végén feltette nekem a kérdést: „Miért nem próbálod meg a Trash-t?” Ez csak megerősített abban, hogy oda mindenképpen mennem kell!  

A Trash ráadásul egy váratlan meglepetést is tartogatott a számomra. Barátaim ugyanis gondoskodtak arról, hogy Szentpéterváron kulturális élményekben is legyen részem, így egyik este egy színházi show-ra mentünk, a „Favorites of the moon”-ra. Már maga a helyszín nagyon különleges volt: a Leningrad Center névre hallgató létesítmény hatalmas színháztermében széksorok helyett 2 fős kanapék szolgáltak ülőalkalmatosság gyanánt, pezsgő és sütemény várt minden nézőt. A produkció az elejétől fogva nagyon különleges volt. A szereplők mozifilm-nézőként jelentek meg a színpadon, a vetített filmen pedig egy 1920-as évekbeli randevú volt a téma, amely a csók elcsattanásakor egy szürreális világba fordul át. Itt kezdődött maga az előadás, tele hihetetlen tánc- és artista koregráfiákkal, élő zenével, balalajkával, énekkel. A művészek mind nagyon magas szintű előadók, sokan közülük olimpiai versenyzők voltak korábban. Életem egyik legnagyobb élménye volt! Az artista számok között volt minden, többek között rudas produkció is, három rúddal. Nem hittem a szememnek, mikor a fellépők között Pink Pumát és Alina Saifutdinovát ismertem fel. Pink Puma később még kétszer visszatért a színpadra (immáron rúd nélkül) – lenyűgöző volt az előadása!


Ami a meglepetést okozta, az az volt, hogy Veronika képei között az Instagramon találtam egyet a darab főpróbájáról... kiderült, hogy ő is vendégszerepel a showban! Persze ő erről szerényen hallgatott, mikor magáról a produkcióról lelkendeztem neki a második magánóránkon. Pedig egyébként is bőven lenne mivel büszkélkednie: a Pole Art Spain versenyen tavaly elit döntősként a top 10-ben végzett, 2013-ban az IPSF döntőjébe is bejutott…

Szerző: Elmesélte: Wölfling Timi, lejegyezte: Varga Eszter


Hozzászólások


További kapcsolódó bejegyzések

KATEGÓRIÁK

HÍREK »
SZTORIK »
RÚD+TE »
TIPPEK »

SZAVAZZ!

Te milyen ziát használsz?

iTac
Dry Hands
White Chalk
LupitPole párnácska
Dew Point
Váltogatom
Semmit
Nem tudom
Más

SZAVAZOK!

LEGNÉPSZERŰBB CIKKEK

ESEMÉNY NAPTÁR

Facebook

Instagram

Kövess Instagrammon!

Értesülj elsőként!

Ha az elsők között szeretnél értesülni a legújabb rudas hírekről, iratkozz fel időszaki hírlevelünkre!

Küldj nekünk történetet!

Van olyan rudas híred vagy történeted, amit megosztanál? Küldd el az info@rudvilag.hu címre!