16.
Alice Rúdországban - interjú Kristy Sellars-szel
Izgalmas és kreatív előadásairól ismerheti a világ az ausztrál rúdtáncos anyukát, aki pár hete egy soha nem látott, egészen forradalmi rudas produkcióval nyerte meg a rangos Pole Theatre Sydney versenyt. A korábban is jelentős díjakat megszerző Kristy Sellarst faggattuk az ötlet eredetéről, és még sok másról.
Honnan jött az ötlet, hogy Alice bőrébe bújsz a Pole Theatre Sydney versenyre?
Már pár éve motoszkált a fejemben a gondolat, hogy az Alíz Csodaországbant szeretném színpadra állítani. Három éve lehetett, mikor egy vetített hátterű előadást láttam, és nagyjából másfél éve kezdtem utánajárni, miképp lehetne ezt a technikát a rúdtánccal összefűzni. Borzasztó nehéz volt a keresgélés, de végül rábukkantam Ryan Talbot-ra, a fiatal tehetségre, aki korábban szintén egy Alice témájú táncprodukcióhoz biztosított animált hátteret. Felvettem vele a kapcsolatot, és megkérdeztem, lenne-e kedve belevágni velem ebbe a projektbe. Azt hiszem, a sors keze is benne volt a dologban: nekem jött az ötlet, és akkor belefutottam Ryan videójába:
A háttér tehát biztosítva volt. Segített valaki a koreográfia összeállításában?
Bár a háttér több mint fele már létezett, mikor belevágtunk a projektbe, mégis 4 hónapba tellett, mire eljutottunk odáig, amit a Pole Theatre színpadán előadtam. A koncepció mellett néhány mozdulatot megtartottam az eredeti táncelőadásból, mely Andrea Taylor munkája, azonban a maradék 90 százalékot összeállítani hatalmas kihívás volt. Meg kellett alkotnom egy táncot, mely elmesél egy történetet, bevonja a rudat, illik a háttérhez, és különösen oda kellett figyelnem, nehogy belerúgjak a kivetítőbe.
Nemcsak te mozogtál a színpadon, hanem a háttér is rendkívül élő volt. Nem zavarodtál néha bele?
A legeslegfontosabb az időzítés volt. A lehető legpontosabban kellett éreznem, melyik mozdulat melyik tizedmásodpercben történik. Számtalan alkalommal elgyakoroltam, míg teljesen tudatában voltam a saját helyemnek, és hogy mi hol látszik a kivetítőn. Mindig lefilmeztem az edzést, hogy mikor visszanézem, kiszűrjem a hibákat, és lássam, mi is fog történni majd a színpadon. Ryan munkája már májusra befejeződött, én július elejére lettem tökéletesen kész a koreográfiával, addig mindig találtam csiszolgatnivalót. Napi négy-öt órát töltöttem edzéssel, amit nagyon meg kellett szervezni, hiszen júliusban tanítottam Új-Zélandon és az Egyesült Királyságban is.
Végül a sok munka meghozta gyümölcsét. Korábban is meséltél már el történetet a koreográfiáiddal, gondolok itt Sherlock-ra, vagy bújtál már más szerepekbe, például stewardess is voltál a rúdon. Mi a célja a produkcióidnak, mit szeretnél velük közvetíteni?
Nem tartom mindig fontosnak a történetmesélést, néha csak egy-egy zenét kedvelek meg, és arra szeretnék táncolni. De egy show egyaránt szól az előadóról és a közönségről. Szeretném, hogy olyat lássanak, amire felfigyelnek, ami tetszik nekik.
És a stúdiód is – a koreográfiáidhoz hasonlóan – különleges, egyedülálló. Milyen érzés egy erdőnek berendezett teremben, vagy akár a „csillagos ég” alatt táncolni?
Iskolám, a PhysiPole apró stúdióként kezdte - mára pedig már Ausztrália tíz különböző pontján is jöhetnek hozzánk a tanítványok. Fontosnak tartom, hogy olyan környezetben gyakoroljanak, ami inspirálja őket, és persze a trénereket is. Én is ezt érzem minden alkalommal, mikor belépek.
Nem kerülhetem meg az örökzöld kérdést: nehéz egyszerre anyának és rúdtáncosnak lenni?
Igen! (nevet) Minden anya megérdemli, hogy vállon veregessék! Nehéz megtalálni az egyensúlyt az edzés, az üzlet és a családdal töltött idő között. Személy szerint engem ez egyfajta alázattal tölt el: tudom, hogy rengeteg követőm van, de a nap végén hazamegyek, és én vagyok a „mami”.
Mi lenne a tanácsod azoknak a lányoknak, akik azt mondják: „jaj, engem is nagyon érdekel a rúdtánc, de majd csak akkor megyek, ha ledobtam pár kilót”?
Mindig úgy érzem, ez a legfurcsább dolog, amit valaki kérdezhet. Mit szólnának ahhoz, ha azért kezdenének el rúdtáncolni, hogy fogyjanak, és közben még jól is érezzék magukat?..
Milyen tervekkel készülsz a jövőre?
Ryan és én egy egészen új produkcióval készülünk a Pole Theatre World-re. Ez alkalommal minden teljes mértékben saját lesz: a koncepció, a zenék kiválasztása - és természetesen a koreográfia. Ezután egy hatalmas és igen hosszú projektbe kezdünk bele: szóval tartsátok nyitva a szemeteket!
Alább egy szintén rendkívül érdekes koncepciójú produkció Kristy-től a 2013-as Pole Art versenyről:
Szerző: Menyhért Dorka