29.
Egy orosz istennő Magyarországon - interjú Daria Che-vel
Lassan 100 ezer Insta követővel rendelkezik, és Olga Koda mellett a világ egyik legnépszerűbb egzotikus rúdtáncosa. Civilben elvarázsolóan kedves, nyitott és mosolygós, míg a színpadon igazi istennő. Darie Che-vel interjúztunk, még a 2017-es Pole Theatre kapcsán.
Hobbiként kezdtél rudazni, aztán beleszerettél. Tudom, nem egyszerű meghatározni az ilyesmit, de mégis mi az, amit megszerettél a rúdtáncban?
Legjobb lesz, ha az elején kezdem. Ritmikus sportgimnasztikáztam 4 éves koromtól 16 éves koromig, amit abba kellett hagynom, mert fájdalom jelentkezett a hátamban. Ezután egy darabig nem is tudtam sportolni. Majd egyetemista lettem, és nem igazán vágytam semmilyen mozgásra. Mivel mindig keresem az új kihívásokat, valami mást akartam kipróbálni. Így jött a közgáz, amibe belevágtam, de hamar rájöttem, az én utam nem erre vezet. (nevet) Ekkor átköltöztem Szentpétervárra, és elkezdett hiányozni a sport az életemből. Csináltam ezt-azt, fitnesz, futás, de semmi extra. Untam, és elkezdtem agyalni, hogy mégis mit kezdjek az életemmel. Egyik barátnőm mutatott egy rudas videót magáról, ami nagyon megtetszett, mert nagyon más volt. Láttam, hogy ez kemény sport, de úgy gondoltam, még a hátproblémáimmal is menne nekem. Kipróbáltam, és beleszerettem. Megtaláltam a tökéletes stúdiót a tökéletes oktatóval, aki inspirált. Egyszerű elemekkel kezdtem, de imádtam, annyira új volt. Szerelem volt első “látásra”.
És hogy került a képbe az egzotikus vonal?
Egy év után, mivel nem voltak egzotikus rúdórák a stúdióban, felvetettem az edzőmnek, hogy tarthatnánk ilyesmit is. Beleegyezett, és azt mondta, tartsak én ilyen órákat. Meglepődtem, hiszen még sosem próbáltam ezt a stílust. Soha nem részesültem ilyen jellegű oktatásban, ezért minden órám előtt 2 órával bementem a stúdióba, hogy kombókat, váltásokat gyakoroljak. Érdekes volt, mert a rúdtánc már nem csak sport volt számomra, hanem átalakult egyfajta művészetté. Hát így jött a szerelem és lettem egzotikus rudas. Eleinte mezítláb táncoltam, csak fél év után vettem meg az első pár magassarkút. :)
Említetted az RSG-t. Ahogy látom, nagyon sok rudas kerül ki RSG-sek, tornászok és balettosok közül, és számukra az ilyen jellegű múlt nagy előnyt jelent a rúd terén. Neked előnyödre vált a sportgimnasztika múlt?
Nem feltétlenül könnyebb egy RSG-s lánynak az átállás az egzotikus stílusra. Rendszeresen látom, hogy tornász lányok kipróbálják az egzotikus vonalat és… egyszerűen nem szép. Valószínűleg azért, mert bennük vannak a megszokott tornász mozdulatok, így nem feltétlenül kecses vagy egzotikus, amit csinálnak. Én a sportgimnasztikának köszönhetem a spárgám, és azért a hátam is hajlik valamennyire, így ez a része nyilván könnyebben megy nekem. Szerencsére még az a szünet is, amit 16 és 22 éves korom között tartottam, a javamra vált, hiszen nyoma veszett a tornász “merevségnek”. Tehát sport szempontból az ilyen jellegű múlt nagyon is hasznos, tánc szempontból már kevésbé.
Az egzotikus irányzat lett a védjegyed. Mit szeretsz leginkább ebben a stílusban?
Talán azt, hogy végtelen számú dolgot tudsz kivitelezni, sosincs vége a fejlődésnek. Persze ez minden stílusra igaz, hiszen mindig van mit tanulni. De úgy érzem, itt teret kapok arra hogy megmutassam, mit tudok, a kreativitásomat. Számomra ez nem magamutogatás, nem azt akarom megmutatni, milyen szexi vagyok. Számomra ez művészet.
Tanítasz is, többek között workshop-ok keretein belül. Mit ad Neked a tudásod megosztása?
Imádok tanítani. Szeretem átadni a tudásom legjavát. Úgy gondolom, ez a rudas életem egyik legfontosabb része, és nagyon szeretem csinálni. Például, fellépni kevésbé szeretek, mint oktatni.
Ez miért van így?
Izgulok. Minden egyes alkalommal. (nevet) Nem tudom, nagyon érzékeny ember vagyok, és mindig tele a fejem cikázó gondolatokkal. Úgy érzem, életem célja, egyik legfontosabb feladata, hogy tanítsak másokat. Számomra a legfontosabb, hogy át tudjam adni az embereknek, amit akarok, és megértsék azt.
Milyen oktató vagy? Milyen értékeket próbálsz átadni?
A mozdulatok titkait próbálom átadni. Sokszor, mikor valaki megnéz egy videót, azt gondolja, könnyen kivitelezhető dolgokat lát, de elsiklanak egy csomó fontos részlet fölött. Apró dolgok ezek, csepp mozdulatok. A workshop-jaimon ezeket a kis fortélyokat próbálom átadni. Még ha élőben is nézel valakit, ezek akkor is kimaradhatnak. Szerintem a workshop-oknak ez a lényege, a titkok átadása.
A Pole Theatre Hungary-n bíró voltál. Ezt is szereted csinálni?
Igen, szeretek versenyeket zsűrizni. Bíróként teljes mértékig koncentrálsz minden mozdulatra, minden érzelemre, és magával ragad a az előadás mögötti történet és energia. Nem vagyok túl szigorú, de megvan a véleményem, és örülök, ha ezt a véleményt megoszthatom. Próbálok minden esetben visszajelzést adni, és ha bárkinek kérdése van ezekkel kapcsolatban, mindig fordulhatnak hozzám. Ezt szeretem benne a legjobban.
Említetted, hogy amikor Te állsz a színpadon, ideges vagy, izgulsz. Van bármi módja ezeknek a leküzdésére? Bármi különleges előkészület?
Megpróbálom az izgalommal és stresszel járó energiát jól felhasználni, a magam oldalára állítani ezeket az érzéseket. Sokat dolgozom magamon, néha könnyebben megy, néha pedig kemény és sok munkát igényel. Tehát megtartom ezt az energiát, feszültséget, és kihozom magamból, átadom pozitív formában. Nem könnyű ilyen jellegű érzéseket “jóra” fordítani, de mindenképpen egy pozitív változás, az élet akármilyen területén alkalmazod.
Ha már az élet más területeinél tartunk, mit csinálsz szabadidődben?
Télen szoktam járni snowboardozni. Ezenkívül imádok a családommal lenni, és mivel más városban élünk, amikor csak tehetem, meglátogatom a szüleimet.Szeretek sétálni. Szentpétervár, ahol élek, annyira szép város, mégis néha elfelejtem, milyen gyönyörű. Szabadnapjaimon van, hogy korán felkelek (akár 6-kor is), és csak elmegyek sétálni, kávézok és süttetem magam a napon. Élvezem az élet apró örömeit.
Szerző: Tamás Andrea